Gondosan ellátja dátummal, helyszínnel, minden egyes versét. Szenvedélye ugyanakkor a naplóírás is. Magántörténelemmé áll ez össze?
- Nagyon sokat írok - különben hogyan tudnám rendszerezni őket? Nincs más rendezői elvem, csak az időrend. Ha munkás lennék, akkor is vezetnék naplót. Az egy fajta íráskényszer. Versírás nélkül napokig meg tudok lenni, de naplóírás nélkül nem. Húsz éves korom óta minden nap részletes naplót vezetek; onnantól minden napom visszakereshető. De 13 éves korom előtt, 1968-ban is vezettem naplót, majd tizedik nyári vakációmtól véglegesítettem ezt a szenvedélyemet. 

A verseimet nem tekintem lírai naplónak, de ahogy visszalapozok a kartotékomban, mégis hangulati időutazást élek át. A napló mindenképpen magántörténelem. A vers is olyan konglomerátum, amelybe becsapódnak a valós történelem nyomelemei, de ami a fejemben zajlik, az nem feltétlenül objektív. Tegnap például arról írtam verset, hogy 1969-ben, 14 évesen napoztam a Kis-Szamos partján egy 17 éves barátommal, aki kalandjaival dicsekedett. Körülbelül három hónapja nem láttam ezt a barátomat, s ez az eset harmincöt éve volt. Nem tudom, miért erről írtam és miért tegnap. Semmi nem indokolja ezt. A naplóba is írok emlékeket, gondolatokat, de ott az aznap elemei kötelezően jelen vannak.